Roskadozó falait megszilárdítani,
Cifrára kihúzni porladt homlokzatát,
Tisztára meszelni mindenik szobáját.
Mennyi odvas fal városainkban,
Várva összeomlást esõben, viharban,
Míly óriási mû mindezt kijavítni,
Gránitból, márványból, csodává csíszolni.
Oly sokan vagyunk, oly sok romos város,
Benned reménykedik mind ki alázatos,
Örömmel rádbízza düllöngõ falait,
Hogy remekmûvedben mondja majd imáit.
Könyörögve kérek jámbor alázatot,
Hogy porig alázhassam lelki városomat,
Talán megszabadul ama kemény jajjtól,
Részt nyerve az igaz felmagasztalásból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése