Nem voltam ott

Nem mertem a Jordán vizét,
Kifogva, míg folyt le Rólad,
Nem csodáltam az ég színét
Megpillantva mikor hasadt.

Rabja voltam mély pincének,
Hol a sárgás szennylé csöpög,
Hol halottak nyüzsögnek,
S dühödten a sötét röhög.

Nem kerestem sarud nyomát,
Kiöntve helyét arannyal,
Nem eveztem át éjszaka,
Követve lépted csónakkal.

Küzdve úsztam nyálkás lében,
Iszonyatban fürödve,
S égszinkék forrásra leltem,
Ott ahol a nap ragyog be.

Kecmeregtem nehéz sárban,
Ki a napsütéses rétre,
Messzibõl egy templom hívott,
Tornyával  rám integetve.

Nem pihentem meg vándorként,
Virrasztva a kertben Veled,
Nem ítéltek el latorként,
Hogy jobbodra feszítsenek.

Magas falon ügyeskedve,
Téglát hordtam peremre,
Megszédültem, s remegve,
Hamar leszálltam a földre.

Nem álltam a kereszt alatt,
Csókolgatva vérzõ lábad,
Nem hallgattam sóhajodat,
Nem sírattam magányodat.

Sötét árnyak ólálkodnak,
Pajzsod alatt remegek,
S ha rettegek, hogy kicsalhatnak,
Terád bízom lelkemet.