Mint egy bûvös mágnes, magadhoz vonzottad,
Azóta Teérted sokmindent megtettem,
De valahogyan boldogabb nem lettem.
Parancsolatodért hevesen kûzdöttem,
Inam szakadtáig kõfalat emeltem,
De hiába bírkóztam gyengeségemmel,
Megtelt a két markom vereségemmel.
Fontos volt számomra sokféle tudomány,
Nagy cselekedetek, emberi csinálmány,
Tehozzád mindennek, biza nem sok köze,
Valóban, mint mondtad, távol állsz Te tõle.
Nem ez az igaz út, én most már belátom,
Nem ez a szûk ösvény, õszintén megvallom,
Nem vezet a célba, melyet megígértél,
Egyedül Te vagy az, ki érettünk szenvedtél.
Minden vereségnek egy csupán az oka,
Én akartam lenni napjaimnak ura,
Gyáva voltam igazán rádbízni magam,
Veled is, meg nem is, volt a benső szavam.
S ha végre-valahára, lelkem Terád bíztam,
Valahol mindig, egy picike rést hagytam,
Ahol aztán majd, elfuthatok Tõled,
Óh pedig, én bolond, mit érek nélküled?
Semmit érõ szóval, átadom most szívem,
Ismét neked adom ronggyá nyűtt életem,
Jöjj édes Jézusom, birtokold teljesen,
Egy csipetnyi darab se maradjon meg nekem.
P.
VálaszTörlés