Betlehemi jászolban csecsemõ szendereg,
Eljöttél hozzám, hidegben, sötétben,
Eljöttél hozzám, hogy ragyogj a szívemben.
Messzirõl jöttek a napkeleti bölcsek,
Aranyt, tömjént, mirhát, elédbe tettek,
Ugyan mit rakhatnék pici lábad elé,
Mi lehetne méltó mindezek mellé.
Tanuságtételem talán idemerészkedhet,
Egyebem úgysem ér egy hajítókövet,
Szobám magányában elõveszem tollam,
Senki sincsen itt, ki elfojtsa szavam.
Leírom a csendben egy papírosra,
Összecsavarom, s rejtem egy palackba,
Reménykedve dobom háborgó tengerbe,
Megtalálja az, kinek eljõsz a szívébe.
Boldogan megvallom, hogy rám ereszkedtél,
Vakító fényeddel körülöleltél,
Belémkarolva a jobbodra emeltél,
Ujjongó sorfal közt egy ajtón át vezettél.
Rendülten leírom, hogy megmutattad magad,
Ezüst tálca tavában, láttam az arcodat,
Oly fenséges volt, hogy felkiáltottam,
Álomból ébredve kábultan bámultam.
P.
VálaszTörlés