Vigyázz a falára,
Vigyázz, kérlek nagyon,
Tisztaságára.
Mert zúdítja a világ
Szutyokzáporát,
Teleszórja piszokkal
Szeplõtlen padlóját.
S ha ifjú hévvel dobban,
Óvd a paráznától,
Tekinteted tőre,
Taszítsa azt távol.
Csak egyszer kell bemásszon
Ártatlan szemedbe,
Feneketlen kútat ásva,
Csalogat a mélybe.
Ha borospohár színén
Hagyod, hogy lebegjen,
Nehogy megdermedve,
Az aljára sülyedjen.
Mert pára borítja be,
Komorság homálya,
Nyirkos pince lesz
Gõzölgõ szobája.
De akkor is vigyázz,
Ha az élet súlya,
Ránehezedik,
És iszonyúan nyomja.
El ne csüggedjen
Repdesõ szárnya,
Mert könyörtelenül
Tapossák a porba.
Még inkább kérlek,
Óvd a dobzódástól,
Ne engedd, hogy szédüljön
Csalárd villogástól,
Homályos tükörben
Látsz-e bágyadt szemmel?
S miként is bánhatnád,
Mire nem emlékszel?
Féltõ könyörgésem,
Csak most jön a javából,
Óvd a szíved nagyon,
A pénztõl, s a vagyontól.
Piszkos bankjegyekbõl
Ragad tapétája,
S amíg el nem alszol,
Leszel rabszolgája.
S ha mindezektõl óvtad,
Szeret ellenséget,
Mikor arcul ütnek,
Békén marad szíved.
Szuronnyal döfhetnek,
Rút szavak szúrhatnak,
Szemed sugarai,
Szeretetet szórnak.
P.
VálaszTörlés