Nem vagyok méltó

Mikor homok a kenyér,
És epelé a víz,
Szívem dermedt ólom,
De lelkem benned biz’,
Nem vagyok méltó,
Hogy hajlékomba jöjj,
Bár csak annyit szólnál:
Kedves férfiú, jöjj...

Mikor hátamat a teher,
Már púposra nyomta,
S arcomat a vihar
Az út porába folytja,
Nem vagyok méltó,
Hogy hajlékomba jöjj,
Bár csak annyit szólnál:
Kedves férfiú, jöjj...

Mikor irigy sötét,
Iránytûm lopja,
Áradattal küzdök
Beléd kapaszkodva,
Nem vagyok méltó,
Hogy hajlékomba jöjj,
Bár csak annyit szólnál:
Kedves férfiú, jöjj...

Ha golgotára érve
Terhem ledobhatnám,
S dicsõségedért
Életemet adnám,
Nem vagyok méltó,
Hogy hajlékomba jöjj,
Bár csak annyit szólnál:
Kedves férfiú, jöjj...