Szívem kivánsága

Tizenkét évesen
Bölcseket oktattál,
Mindenki elõtt
Oly nagyon kedves voltál.

De képzelem magamban,
Néha Te is játszottál,
Az utca porában
Nevetve futkostál.

Kergetve szaladtál,
Kavicsot dobáltál,
S árnyékba húzodtál
Hogyha megizzadtál.

Veled kergetõzik
Szívem kívánsága,
Hozzád vágyakozik
Lelkem barátsága.

Mikor hazamennél,
Temelléd szegõdnék,
Szobád illatával,
Egy életre betelnék.

Édesanyád kedves szavát
Borzongva hallgatnám,
Jóapád ûgyes kezét
Szájtátva bámulnám.

S mikor esteledne,
Nálad toporognék,
Szívem azt motyogná:
Soha el nem mennék...