Te aranyszívû János,
Mutasd meg nekem
Mibõl van a szíved,
Amiért a Megváltó
Úgy szeretett téged.
Esténként a tûznél,
Keblére is ölelt,
Hallhattad a szívét
Amint értünk dobbant,
Láthattad a szemét
Amint lángra lobbant.
Bárhová is vonult,
Sosem hagyott téged,
Foghattad a kezét,
Meg is csókolhattad,
Esténként saruját,
Meg is oldozhattad.
A kereszten szenvedve
Tereád tekintett,
S fiúként adott
Szenvedõ Anyjának,
Mikor jóanyát hagyott
Az Anyaszentegyháznak.
Búgó-zengõ pennát
Bocsájtott kezedbe,
Tenéked juttatta
A Jóhírek legszebbjét,
Tenéked osztotta
A szeretet lényegét.
Teendõid között,
Eszedbe ha jutok,
Vonj közbe engem is,
Kinccsel telt kebledre,
Hogy öleljen az Úr,
Engem is szívére.
János, János,
Te gyöngypergetõ János,
Szórjad a lelkem
Minden kincsel tele,
Menyegzõnek napján,
Büszkélkedjek vele.
