Valamit névnapodra,
De semmim sincs, nem jut másra,
Csupán egy szál kardvirágra.
Nem tudtam, hogy lantos voltál,
Kényeztett anyámfia,
Nem tudtam, hogy raboskodtál,
Meglelve a választ arra,
Melyre oly sokan keresik,
De hiába, hiába kutatva,
Mert vakok vagyunk mindnyájan,
Vakok, nézve, látva.
Nem tudom, hogy miként jöttél,
Szegültél egykor nyomomba,
Láttam neved beleírva,
Zöld katona zubbonyomba.
Ott voltam igazán,
Elbújva az utolsó sorban,
Valóban utolsó voltam,
Árnyékszéket takaritva.
Bárcsak oda kivánkoznék,
A legelsõ boldogságra,
Bár valóban lépkedhetnék
Megnyúgodva nyomdokodba.
P.
VálaszTörlés