Milyen csodálatos vagy,
Hogyan festhetném én le,
Milyen dicsõséges vagy.
Ki foghatná fel elmével,
Milyen magas a Te trónod,
Hogyan mérhetné a vízcsepp,
Végtelen nagy óceánod.
Ha az ember eléd állna,
Dörgõ, villámló szavadra,
Arcát temetné a porba,
Elbújna egy egérlyukba.
De este, mikor letelepszik,
A tûz mellé sirdogálva,
Melléülsz és átkarolod,
Vigasztalod kezét fogva.
Ne keseregj, higgy és bizzál,
Bűneid megbocsájtattak.
Holnap szavam szerint járjál,
S az élet útjára kaptatlak.
Uram, jöjj el énhozzám is,
Ma is várlak, úgy kivánlak,
Fogd a kezem, vigasztalj meg,
Bátorsággal bizakodjak.
P.
VálaszTörlés