Mocsárlében cubbognak,
Bokáig, térdig, derékig,
Van aki épp nyakáig.
Önfeledten társalognak,
Hasuk fogva kacarásznak,
Nem hasít tõr ágyékukba,
Sem iszonyat a gyomrukba.
Mondják, biza jól megy soruk,
Sosem volt piszkos a lábuk,
Selyemfinom talpuk tiszta,
Nem is látott sárt az soha.
Tagadják, hogy bûn létezne,
Viszket a botfülük töve,
Zöld pázsitnak régi álmát,
Hessegtetve elriasztják.
Zöld pázsitra hívogat Õ,
Selyemperzsa a legelõ,
Törülgetjük lábainkat,
Patyolatra talpainkat.
Ó, bár megnyílna a szemük,
Bárcsak hallana a fülük,
Büklögnének botladozva,
Törtetnének zöld pázsitra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése